... pedig ő elvileg kedveli az egzotikus helyeket. Konföderációs elszólás.

Bringát tekert rég ifjabb Knézy,

hangja a Tour de France-t idézi,

de hogy mostanába’

nem megy Afrikába,

belőle az ember kinézi.

Byealex feat. Leonardo

Az én hentesem egy olyan srác, akit
nem rettent, ha sípcsont reped,
sportszár tartja, ahogy fityeg,
ha már törik, törjön hát el rendesen.
Ő az én hentesem.

Az én hentesem egy olyan srác, akit
el nem múló ösztön hajt, hogy
habzó tajtékfürdőt vegyen,
míg mások csak elfordítják csendesen.
Ő az én hentesem.

Az én hentesem egy olyan srác, aki
fékét vesztett esztergapad:
néhány testrész épen marad,
nézd, a fű meg harsog vértől nedvesen.
Ő az én hentesem.

Az én hentesem egy olyan srác, akit
bárhol játsszon, balsors követ,
fekvőgipsz és műtéti heg,
ő meg közben otthon piheg csendesen.
Ő az én hentesem.

Az én hentesem egy olyan srác, akit
gyilkosnak tart hét kontinens,
nyújtott lábát látva itt már
nem segít a sport egy védőszentje sem.
Ő az én hentesem.

A legnagyobb elbúcsúzott. Mindent lehet rá mondani, csak azt nem, hogy csavargó lett volna - mégis, a világ leghíresebb csavargójával, a jó Francois Villonnal búcsúztatjuk.

Vörös - fekete remekművét

Az öreg Alex itt lezárja.

Olvassátok, ha tehetitek

és ne sírjatok őutána.

Emlékezzetek Manchester urára,

ki jó borok barátja volt,

sok bajnokságra és kupára,

most, hogy a Sir elbúcsúzott.

Én nem hiszem, hogy kamuzott,

mikor azt mondta, már elég.

Blöffölni ő ritkán szokott,

s most pihen, mert a nagy kerék

forog tovább, bár nincs elég

szó lefesteni, mekkora zsákot rakott

utódjára, ki helyére lép,

a Sir, azzal, hogy búcsúzott.

Nagy volt ő! Nem csoda hát, hogy

szobra már áll a szent helyen.

Wenger, Mourinho, Pep akárhogy

igyekszik – álljon bár fejen –,

s mit alkot, bár remekmű legyen,

Ő többet s pláne mást tudott:

Újulni mindig – és egy helyen!

S áll a vár, bár ő búcsúzott.

Ajánlás:

Herceg, szép gólok, cselek barátja –

hogy mit üzen neked, tudod?

„A bor vörös és zöld a pálya!”

S ez így marad, bár ő búcsúzott.

Bugyuta, de előremutató slágerecske, a német nosztalgikusok (és mai követőik) előadásában.

Ha végre itt a jó            kis BL-forduló

Az ember mezbe búj,    mert nézni így való,

Az élmény fergeteg,      és nem kell félni már,

hogy fogyasztásra nincs idő, hisz ott van a Mastercard!

Jaj, úgy élvezem Cét s a Messit,

Minden csel egy dimenzió,

Dőlnek jobbra meg balra a bekkek,

Arcukon mély a depresszió!

De jaj, ha jön a nagy       bajor hadművelet,

A mosoly arcra fagy         és tort ül a döbbenet,

És Robben lesz, az ám,   a post-Messi, az új ikon,

És Ribéry az új ideál, egy Bell Ami, úgy bizony!

Jaj, úgy élvezem én a Schweinit,

A fáradtságot nem ismeri,

Müller nyitja a perspektívát és még

Dante is isteni!

De nemcsak Kataló      nia lesz szomorú:

Madridban forr a víz     és dúl a háború,

A nagy José feje          horpadt, mint ó fazék,

A király újra meztelen és darazsak csípkedék!

Jaj, úgy bírom a buksi Götzét

díszes passzain Reus az ék,

Száguld, pusztít a sárga szélvész

S Klopp elé koppan a martalék.

És nem lesz szomorú   a Wembley májusa,

Bár Clásicó helyett    Klassische státusza,*

De két rohambrigád    egymásnak úgy feszül,

Hogy győztes úgyis kettő lesz, bár egy marad csak felül!

Jaj, úgy élvezem már előre

Azt a fergeteges bulit,

Juppal, Peppel és Kloppal s persze

innen csókoltatom Ulit!

(*amennyiben a visszavágók máshogy nem rendelik a sláger szövegét...)

A Kecskemét-Pécs közben jutott eszembe, utána elmentem egy verses estre és hazafelé jövet az ihlettől összeállt - bár ez aligha látszik rajta.

Van egy srác, úgy hívják, Uzoma.
Literszám frissít a buszon - a
társai sem hiszik:
"Aki ennyit iszik,
hogy' nem nőtt ki még az uszonya...?"

Böde Daninak  

Van egy srác, otthona Madocsa - ó,
nála menőbb csak a Manu Chao.
Nemzeti folklór
messizi olykor
- bár neki nemcsak a balosa jó!

Balladába kéne foglalni az egri drukkerek érzéseit, nem limerickbe, de talán elnézik ezt a ki nem kényszerített stílusváltást. Otthontalanság.

Kérdeztem pár egri srácot,
hogy vajon mit keres Vácott.
"Leginkább az otthont:
jövő héten Sopront
vesszük be, aztán meg Grazot!"

Fergie bácsi kesernyés gyerekverse, melyet az öltözőben nyújt át portugál lurkójának, egy hajszárítóval együtt.

Nanikám, hova mész? Hejhó!

Ne pucsíts, ne mozogj, nem jó!

Ide nézz, figyu a számat:

Ne emeld fel a jobb lábad!

Nanikám osonó macska:

gurul a ripacs a taccsra.

A török befigyel persze:

nesze, itt a veszett fejsze…

...avagy mit keres David Beckham Párizsban?

 Így szólt egy angol úr a Parc-ban:
"Nem kell a fényűző apartman!
Lelkesít a tudat:
menő olajkutat
neveznek rólam el Katarban..."

Hej, ha Weöres Sándor bérletes lett volna... Tavasznyitó átköltés bohóclígereknek.

Csiribiri csiribiri
enbéegy --
mindig várom,
ez még megy.

Csiribiri csiribiri
meccslázban --
azt álmodtam,
teltház van.

Csiribiri csiribiri
csendélet --
vendégszektor
csenddé lett.

Csiribiri csiribiri
balhátvéd --
csendestársként
vall rád épp.

Csiribiri csiribiri
szégyenpad --
átvert százszor,
képben vagy.

Csiribiri csiribiri
friss citrom --
máshol sem jobb,
mint itthon.